Amikor a kék szem megfakul (1. fejezet - folytatás)
2017.10.20
- Két hét telt el, mióta Peter Sabienskivel tudatosították, minden momentum ismert számukra a Götzellel folytatott üzelmekről, és rendkívül meg-győzőnek találták azokat.
Az információ birtokosai magától érthető módon a zsarolás jól ismert eszközével kívántak élni mindattól függetlenül, hogy Petert csupán a jó szándéka vezérelte az együttműködés során. Ám a kékszemű azóta sem lépett annak érdekében, hogy eleget tegyen a "kérésnek", ezért újabb telefonhívás zavarja meg a családi idillt.
- − Rég hallottunk magáról. Szabadságot vett ki? Nem baj, hiszen a feladatot tudja. Nem kell értesítenie, mi figyelemmel kísérjük.
- − Ki...
"... és miért én!?"
- − Nyugodjon meg, a jutalma nem marad el!
- − Nem adom el a lelkem az ördögnek!
- − Már megtette...
- Az újabb hívás gyökerestől forgatja fel egyébként sem nyugodt állapotát. A kagylót még nem rakta vissza helyére, de már csak a búgó hang válaszolna kérdéseire.
- "Igaza lehet, de rászedtek, s így az ördögöt megtagadva még van esélyem, hogy minden rendbe jöjjön! De ki is az ördög!?"
- Tétován áll a kisasztal mellett, érzi a beszélgetés komolyságát, s azt is tudja, mire céloztak a vonal túlsó oldalán. Az elmélkedés tán órákig eltartana, de felesége kedves hangja felébreszti zavarodottságából.
- − Ki volt az, Peter?
- − Csak... Andreas...
- "... a szerelem ördöge."
- -₪-
- A történet eleje korábbi bejegyzésekben olvashatóak.